Dr. Csoma Mózes írása
A bolgajánlóban is feltüntetett "Kim Dzsong Il megtekint dolgokat" példáján felbuzdulva mi is a kulisszák mögé pillantunk, és a vezető családi hátterére irányítjuk a reflektorfényt: Észak-Korea, Kim Ir Szen, személyi kultusz és Népek Barátsága. Legalábbis tanulságos. A szerző az ELTE Koreai Tanszékének vezető oktatója.
Az utód. A WorldPress Photo díjnyertes képe.
A Koreai-félsziget északi részének említésekor a szélsőséges személyi kultuszra és a sztálinizmus időszakára jellemző belső viszonyokra gondolunk. Az ország sajátos fejlődése szorosan összekapcsolódik Kim Ir Szen személyével, aki Fidel Castrót követően a leghosszabb ideig hivatalban lévő kommunista politikus volt.
A Paektu-hegy. Mindkét Korea szent helye.
A Koreai-félsziget 1910-ben került japán gyarmati uralom alá, amelynek hatására nagyon sok koreai függetlenségi harcos menekült át a szomszédos Mandzsúria (Északkelet-Kína) területére. A harmincas évek közepén köztük bukkant fel egy Kim Szong Dzsu nevű fiatal harcos, aki később felvette a Kim Ir Szen – koreai kiejtés szerint Kim Il Szong – nevet. A névváltoztatásnak komoly oka volt: az utónév írásjegyeinek egyik lehetséges olvasata ugyanis Japánt Legyőző-t jelent.
A hivatalos észak-koreai történelemkönyvek szerint Kim Ir Szen partizáncsapataival a mandzsúriai-koreai határon lévő Pektu-hegyvidéken harcolt a japánok ellen, ami végül győzelemhez vezetett. A phenjani kiadványok ugyanakkor nem említik azt a tényt, hogy a második világháború előestéjén a japánok már teljesen felszámolták a koreai ellenállást. Kim Ir Szen és életben maradt társai a Szovjetunióba menekültek, ahonnan 1945-ben a Vörös Hadsereget követve tértek vissza a félszigetre. Kim a szovjetek aktív támogatásával az észak-koreai területek kulcsfigurája lett: fiatal kora ellenére előbb pártfőtitkár, majd a KNDK kikiáltásával miniszterelnök lett. A sztálini példának megfelelően széleskörű személyi kultusz bontakozott ki az egyelőre csak „tábornok” címet viselő Kim körül. Bár 1956-ban az SZKP XX. kongresszusának hatására a Koreai Munkapárton belül is felvetődött a desztalinizáció igénye, valamint a személyi kultusz felszámolása, Kimnek sikerült elfojtani a kezdeményezést. Ettől kezdődően a KNDK belső viszonyai mind szélsőségesebbé váltak.
A hatvanas évektől már „nagy vezérként" emlegetett Kim Ir Szen április 15-ei születésnapja lett az ország elsőszámú ünnepe, állítólagos szülőhelyét pedig a rezsim egyik szent helyszínévé nevezték ki. A Phenjan mellett lévő Mangjongde település napjainkban is kötelezően szerepel a KNDK-ba látogató külföldiek programjában. 1970-től ráadásul megjelentek a Kim Ir Szen jelvények is, amiket minden KNDK állampolgárnak napjainkban is a szíve fölött kell viselnie. A jelvények készítését egyébként Kim Ir Szen legidősebb fia, Kim Dzsong Il vetette fel a Koreai Munkapárt V. kongresszusának előestéjén, hogy a küldöttek így fejezzék ki szolidaritásukat a „nagy vezér" iránt.
Kim Ir Szen dicsőítésére országszerte kb. 500 szobrot állítottak, amelyek közül a legnagyobb a főváros közepén található. A szobor megközelítésekor napjainkban is kötelezően virágcsokrot kell vásárolni, amit meghajlás után a talpazatnál kell elhelyezni.
Kim Ir Szen emlékműve - kérem a virágokat!
1974-től a szocialista építés „elméleti és gyakorlati követelményeként" megjelent a vezéri folytonosság gondolata. Kim Ir Szen ugyanis a Szovjetunió és a Kínai Népköztársaság példájából azt a következtetést vonta le, hogy a rendszer jövendőbeli belső stabilitásának záloga a leendő örökösök személyében van. Kim Ir Szen kijelölt örököse így a „dicsőséges pártközpont" és a „kedves vezető" címet viselő Kim Dzsong Il lett. Országszerte apát és fiát ábrázoló kettős portrék jelentek meg: a közintézményektől a lakásokig, a munkahelyektől a phenjani metrókocsikig.
A hadsereg bájos arca
1978-ban a festői szépségű Mjohjang-hegységben elkészült a Népek Barátsága nevű állandó kiállítóhely is, ahol két épületben az apa és fia részére érkezett külföldi ajándékokat lehet megtekinteni. Többek között látható a Sztálintól kapott golyóálló limuzin, a Mao Ce-tungtól kapott páncélvonat, a Nicolae Ceausescu által küldött kitömött medve, valamint a nicaraguai szandinista forradalmárok által küldött felállított krokodil, amely mancsaiban tálcát tartva egy szobapincér benyomását kelti. Magyarországról is érkeztek ajándékok: a legemlékezetesebb darab a Gellért-hegyi Szabadság-szobor kicsinyített mása, amelyet a Losonczi Pál vezette delegáció adott át. A több mint kétszázezer darabosra becsült gyűjteményt a helyi idegenvezetők a párizsi Louvre kínálatához hasonlítják.
A Népek Barátsága kiállítóhely - részletgazdag.
Szintén párizsi inspirációra készült el a phenjani diadalív, amit 1982-ben Kim Ir Szen hetvenedik születésnapjára adtak át. Az észak-koreai főváros egyik szimbólumává vált építmény összesen 25 500 fehér gránittömböt tartalmaz, ami a hetven éves vezér által megélt napok számát fejezi ki. A helyi idegenvezetők büszkén szokták megemlíteni, hogy a phenjani építmény magasabb a párizsi diadalívnél.
Diadalív, Phenjan
Kim Ir Szen 1994-ben szívrohamban meghalt, bebalzsamozott testét az addig államfői rezidenciaként szolgáló Kumszuszan palotában helyezték el. A „nagy vezér" halála ellenére a rezsim fennmaradt, az alaposan előkészített utódlási hadművelet sikerrel járt. A konfuciánus kultúrkörre jellemző hároméves gyász leteltét követően Kim Dzsong Il lett a Koreai Munkapárt főtitkára. A pártapparátus lojalitásának demonstrálására a pártközpont valamennyi gépkocsijának rendszámát 2.16-tal kezdődőre változtatták, ami az új főtitkár február 16-ai születésnapjára utal. Kim Dzsong Il az államfői széket ugyanakkor nem vette át, mivel halott apját „örökös elnöknek" nyilvánították.
Önkényuralom - kézről - kézre.
A kilencvenes évek második felében több európai országban nem kis diplomáciai bonyodalmat okozott, hogy a KNDK nagykövetei a halott Kim Ir Szen aláírásával ellátott megbízóleveleket akartak átadni, amit a fogadó országok nem akartak elfogadni. 1998-ban az „örökös elnök" április 15-ei születésnapját a „nap ünnepének" nyilvánították, ami a rezsim legfontosabb ünnepévé vált. Továbbá új időszámítást vezettek be, ami Kim Ir Szen 1912-es születésétől számítja az idő múlását, így a KNDK jövő tavasszal fogja betölteni az ún. csucshe-korszak 100. esztendejét. A helyi agitáció szerint a KNDK ezzel eléri az „erőteljes ország" állapotát.
A legutóbbi időszakban felbukkant a Kim-klán harmadik generációja is. 2010 szeptemberében ugyanis Kim Dzsong Il ún. 0051-es számú rendeletével négycsillagos tábornokká nevezte ki legkisebb fiát, a jelenleg húszas éveinek végén járó Kim Dzsong Ün-t. A phenjani agitáció burkoltan bár, de folyamatosan készíti fel a lakosságot az újabb generációs hatalomátadásra. Az „ifjú tábornokként" emlegetett Kim Dzsong Ün rendszeresen mutatkozik apja mellett a különböző párteseményeken, és az országjáró „helyszíni útmutatások" alkalmával. Így várható, hogy a legifjabb Kim születésnapja is rövidesen az észak-koreai rezsim meghatározó ünnepe lesz.
A harmadik Korea. Oliver Raw felvétele.
