Dr. Sárközy Miklós és Király Attila
Az Afar vidék Etiópia északkeleti részén húzódó terméketlen kősivatag, amely mind geológiai formáiról, mind sajátos etnikai csoportjáról is elhíresült. Kevésbé nyilvánvaló, de annál fontosabb tény, hogy e táj gyakorlatilag az "őshazánk" - a modern ember ma ismert legkorábbi maradványai itt kerültek elő.
Az Erta Ale vulkán vidéke. Vas Dániel fotója. Nézd meg az összeset itt.
A nagyjából háromszög alakú terület Etiópia legmélyebben fekvő része. A Kelet-Afrikát átszelő Nagy Hasadékvölgy északi szakaszának számít, mely a Miocén korszak során keletkezett (gyakorlatilag e hasadék folytatása maga a Vörös-tenger). Néhány millió évvel ezelőtt nagy tavak terültek itt el, melyek után mára finom üledék, illetve a kietlen sósivatagok maradtak. A mélyföldön végigfutó Awash folyó keskeny szalagja mentén folyami hordalékot találunk, az itt-ott meredező vulkánok pedig bazalttal, tufával járultak hozzá a vidék nem mindennapi földtani képéhez.
Az Afar mélyföld képe. MODIS érzékelővel készült műholdas kép digitális magassági modellje.
A terület geológiai látványosságai a felszínen látható korallmészkövek, melyek az egykor itt hullámzó tenger visszamaradt emlékei. A terület manapság sós sivatagként igen kietlen és terméketlen vidéknek számít. A futóhomokkal borított Afar medence legmélyebb pontjain sós maradvány tavak fekszenek, de számottevő a vulkáni utóműködés is; mindezt a nagymennyiségű kénhidrogénes forrás is tanúsítja a területen. A vidék a Föld egyik legbarátságtalanabb éghajlatú területe. A Vörös tenger közelsége miatt a levegő nagyon párás, miközben eső szinte egyáltalán nem esik. A páratartalom főleg nyáron európaiaknak szinte elviselhetetlen, mindemellett rendkívüli forróság is uralkodik itt, az átlaghőmérséklet éves szinten 30-35 fok között mozog.
Sókaraván. Vas Dániel képe.
A mostoha domborzati viszonyokhoz hasonlóan gyér növényvilág társul, csak a szárazságtűrő fajok, és néhány fafajta, mint az ernyőakácia bírja az Afar medence klímáját. Ám nem mindig volt ilyen kellemetlen terület. Sőt, úgy is fogalmazhatunk, hogy az emberiség bölcsője itt ringott egykoron.
Ha besétálunk az Addis Abeba-i Nemzeti Múzeumba, az elmúl 5 millió év hominin evolúciójának legjeivel fogunk találkozni. Némi képzavarral élve, az ősrégész templomi áhítattal jár-kel Etiópia földjén, legalábbis a huszadik század második fele óta. Ez részben Louis Leakey-nek, az ősemberkutatás egyik vezéralakjának köszönhető. Azon kívül, hogy Loius még két generációnyi Leakey-ből régészt faragott, Kenyában, Tanzániában és Etiópiában végzett munkája adja a kutatás gerincét: azokat a fosszíliákat, melyek alapján felneveltük fajunk családfáját.
Visszatekintve például 1967 kettős sikert hozott számára. Az ő fia, Richard [képünkön] találta meg ugyanis a legkorábbi ősünket dél-Etiópiában, az Omo folyó mentén: egy 195 ezer évvel ezelőtt élt Homo sapiens maradványait. A felfedezés pillanatában a siker nem volt nyilvánvaló. A zöldfülű Richardot a szakma nagyjai lepték meg a terepen, akik, apjával az élen, alaposan összeszidták, amiért az ősember - expedíció pénzét holmi modern emberek kiásására költi. A lelet pontos korát csak az utóbbi években sikerült minden kétséget kizáróan tisztázni.
Az Afar régió régészeti potenciálja 1960-as évek ben vált ismertté, nem meglepő módon geológusok figyeltek fel az itt-ott kiékelődő ősöreg talajrétegekre. A Leakey - ásatások sikerén felbuzdulva itt is megindultak a komoly régészeti expedíciók. A kutatás ma is tart, sőt, tovább terjed a szomszédos Eritreába és dél-Szudánba is. Az Afar régió olyan érdekes folyamatok megismerésében játszhat szerepet, mint közvetlen ősünk, a korai modern ember elterjedése a Nílus völgye mentén Európába, és Arábián keresztül Ázsia felé. Bár a régészek utálják a „leg"-eket (mert akár holnap előkerülhet egy még nagyobb, még régebbi, még értékesebb, még-még lelet), a több száz lelőhely közül érdemes néhányat kiemelnünk.
Az első a szinte mindenki által ismert, Lucy-nak elnevezett, körülbelül 3,4 millió éves Australopithecus afarensis. Viszonylag jól tartotta magát: az Afar mélyföld nyugati-középső részén található Hadar talajrétegek finom üledéke szinte az egész csontvázat megőrizte, ami igen ritka jelenség. Ez a finom üledék egy ősrégi édesvizű tóból származik – az Afar egykor valóban élhetőbb vidéknek számított. Lucy „leg" lehet abban, hogy talán ő a legkorábbi két lábon járó ősünk, és ezt a képességét buja fás szavanna környezetben kamatoztathatta.
Lucy. Több Australopithecus afarensis egyed maradványát figyelembe vevő művészi rekonstrukció
A világon ma ismert legrégebbi, ember által alakított kőeszközök (egyáltalán, eszközök) szintén az Afar régióból, a Gona folyó mentén kerültek elő, korukat 2,6 millió évre becsülik. Az időzítés különösen pikáns, valószínűleg ekkor alakul ki szűkebben vett családunk, a Homo nemzetség. Ami azt illeti, az Afar ebben is leg: a legkorábbi, valóban Homo fosszíliák is innen származnak. Fontos megemlíteni még az Awash folyó mentén húzódó lelőhelyek sorát, illetve a Herto talajrétegekben talált, 160 ezer éves modern emberi maradványokat.
Afar lány. Eric Lafforgue képe.
A dicső múlttal éles ellentétben áll a terület szomorú jelene. A mégoly szegény Etiópián belül az Afar medence különösen ágrólszakadtnak számít. A területen a kecske és marhapásztorokon kívül csak a sókereskedők osztoznak, hiszen innen látják el az Etióp felföld lakosságát sókristállyal. Ezenkívül a vidék más jelentős gazdasági termékkel, exportcikkel nem rendelkezik.
A nagyjából háromszög alakú Afar-medence területének mostani problémái abból fakadhatnak, hogy kietlen klímája miatt mindig is nagyobb államok perifériáján helyezkedett el. Nem tartozik sem a klasszikus etióp kereszténység kultúrköréhez, sem az iszlám világhoz.
Afar nők. Eric Lafforgue képe.
Úgy fogalmazhatunk, hogy archaikus törzsi viszonyok, és a szegénység által megerősített patriarchális szemlélet uralja a területet. A vérbosszú, a leszámolás, a labilis közbiztonság ismert velejárói e zónának. Nem javítja a helyzetet, hogy az őslakosság, a hol afarnak, hol danakilnak nevezett népcsoport megoszlik Etiópia és a vele nagyon rosszban levő Eritrea és részben Dzsibuti között. A máig hagyományos viseletben, többnyire egy hatalmas tőrrel és újabban kalasnyikovval kiegészített ágyékkötőben járó, a többnejűséget sem megvető nomád afar férfiak büszkék hagyományaikra, de egyúttal Etiópia szerte híresek vakmerőségükről is. Vallásilag a terület inkább az iszlám világhoz tartozik, mint a keresztény Etiópiához, de meg kell jegyezni, hogy a muszlim hagyományok sajátosan keveredtek a nomád afar törzsi szokásjoggal, mely sajátos népi vallásosság eredményezett e területen.
Afar férfi tőre. Marco Paoluzzo képe.
Az afar nyelv az un. kusita nyelvek közé tartozik, mintegy másfélmillióra tehető beszélői lélekszáma, és a három egymással nem mindig baráti állam között oszlanak meg. A területen az újkori és legújabbkori politika sem jeleskedett. A 16-19. század között az Oszmán Birodalom és az Etióp Császárság ütköző zónája volt az Afar medence, később olasz- francia-etióp-angol versengés alakult ki a térség birtoklásáért. 1906-ra alakultak ki a mai határvonalak, ekkor az afar etnikum egy része az akkor francia kézen levő Dzsibutihoz, egy része az akkor olasz gyarmat Eritreához, egy része pedig Etiópiához került. Az 1960-as évektől fellángoló és az 1990-es évekre Eritrea Etiópiából való kiszakadására vezető etióp-eritreai háború szintén sok kárt tett a területben. A két szomszéd máig nem normalizálta viszonyait és nem ritkák a határincidensek közöttük. A mai szomorú események részben a nomád hagyományok továbbélése, részben a határincidensek következményei véleményünk szerint.
Afar harcosok. Eric Lafforgue képe.
