Jemajá Afrikában a tenger urának lányaként volt tisztelt; a mitológia szerint férje elől menekülve választotta lakhelyéül az óceánt. Ennek megfelelően kék ruhában jelenítik meg, Kubában az anyaság, az Újvilág egyéb részein a sós vizek, a tenger úrnője. Katolikus megfelelője egy fekete madonna, a reglai Szent Szűz - a Havannai-öböl védőszentje.
Ünnepe szeptember hetedikén esedékes Kubában (tehát idén lekéstük). Ekkor tisztelői a tengerhez indulnak, ahol megtisztító rítusokat végeznek, és áldozatot mutatnak be az istennőnek. Nagy ünnepek alkalmával Jemajá birkát és kacsát eszik, de szereti a görögdinnyét, a töpörtyűt és a melaszt is. Táncában a tenger hullámzását fejezik ki; mint minden valamire való istennőé, Jemajá kedélye hol lágyan ringó, hol viharosan dühöngő.
Forrás: Dornbach, Mária 2009 Istenek levesestálban. Az afrokubai santería. Eötvös József könyvkiadó, Budapest.