Dr. Toperczer István - Afganisztán Más-Képp. Zrínyi Kiadó, Budapest, 2013
Afganisztán! Háború, szegénység, analfabetizmus, terrorizmus, korrupció. Ezek azok a szavak, amelyek először jutnak eszébe azoknak, akik csak a különböző médiaforrásokban megjelent hírek alapján kapnak képet erről a tőlünk több ezer kilométerre keletre fekvő országról.
A szerző felhasználva a felvételek erejét egy sokkal átfogóbb képet fest erről az ismeretlen államról, melynek teljes neve: Afganisztáni Iszlám Köztársaság, jelentése pedig „az afgánok földje".
Az afgán föld és annak lakosai rengeteget szenvedtek az elmúlt évszázadokban. A megszállók szinte egymást váltották. A Perzsa Birodalom, Nagy Sándor, az Arab Birodalom, a törökök, a mongol nomádok, a Brit Birodalom és a Szovjetunió egymásnak adták át a formális hatalom kulcsát. A természetes ellenállás mindig megvolt ellenük, amely magában hordozta a mindennapi harcot a fennmaradásért, az életben maradásért, a vallási és kulturális hagyomány illetve tisztelet megtartásáért. Mindezt igyekeztek megvalósítani a saját belső ellenségeikkel – törzsekkel, etnikai csoportokkal és napjainkban a talibánokkal, illetve az al-Kaidával szemben is.
Az állandó harcok eredményeként ma nem rendelkezik az ország az általunk ismert és elfogadott infrastruktúrával, csupán egyetlen kétsávos út fut körbe az országon, nincs villany-, víz- és szennyvízhálózat. Nehézségek vannak az oktatási rendszerben, nincs elég iskola és tanár. A jogrendszer kettősségét, ami a nemzetközi és vallási jog között feszül még sokáig nem fogják tudni feloldani, mindemellett magas a munkanélküliség és rendkívül alacsony az átlagkereset.
Probléma van bőven, azonban mindezek ellenére van egy különös varázsa Afganisztánnak. Ezt a varázst elég nehéz szavakba önteni, könnyebb megélni és meggyőződésem, hogy könnyebb tolmácsolni képek segítségével, amely e könyv oldalain megismerhető.
A szerző elsősorban katona, akinek fő feladata a parancsnok által meghatározott feladatok maradéktalan végrehajtása, beosztásából eredő kötelmek teljesítése és a rábízott kollégákról való gondoskodás. Közben azonban a fegyver mellett kezében életre kel a kamera.
Az optikán keresztül olyan összefüggéseket, mozdulatokat, arcokat, lát és láttat meg, ami mellett a felületes szemlélő észrevétlenül megy el. Bepillantást enged ennek az általunk furcsának ítélt társadalom tagjainak hétköznapjaiba, megmutatja az elsőre kietlen, gondozatlan, elhagyatott táj szépségeit, annak lenyűgöző részleteit, de nem felejtkezik el a katonákról sem. A katonákról, akik önként vállalva hagyták otthon szeretteiket elhivatottságból, kötelességtudatból, kalandvágyból, hogy szolgálják a nemzetet és annak biztonságát a NATO szövetségi keretei között.
Afganisztánba érkeztünk, hogy segítsünk a biztonság megteremtésében és megtartásában. Mentoráljuk az új afgán kormányzat tisztségviselőit és próbálunk olyan fejlesztéseket kezdeményezni, ami segíteni tud az átlag afgán család mindennapi megpróbáltatásainak enyhítésében. A katona tehát nem egyszerűen csak harcol, hanem segít, ugyanakkor Magyarország „követeként" bizonyítja megbízhatóságát, hitelességét, professzionalizmusát a nemzetközi közösség számára.
Ennek tükrében lett a kontingens mottója Hioszi Tatiosz bölcsessége: „Ha a jó szándék nem párosul bölcsességgel, az eredmény: az erőszak győzelme"
Kellemes olvasást kívánok!
Tisztelettel: Dr. Ruszin Romulusz ezredes (MH PRT-11 parancsnok)