Flórián Kund írása
Nem látszik még, hogy milyenre formálja az Arab utca haragja és lelkesedése a Közel-Keletet. Úgy tűnik azonban, hogy a kijelzőkön, monitorokon, képernyőkön és kivetítőkön egymást váltó düh- és öröm-képek továbbra is meghatározó szerepet játszanak majd az események alakításában.
Néha olyan, mintha a történések lényege a képek befolyásolása lenne. Mintha továbbgondolva Bourdieu-t modern tömegmegmozdulásaink eleve televízióra tervezett jellegéről, az interaktív infokommunikációs technológia most végleg a hypermédia-térbe szippantaná a Közel-Keletet is, egyszerre söpörve el megdönthetetlennek hitt politikai és fogalmi rezsimeket.
E képek valódi hatalma azonban nem Al Jazeera riportok, YouTube videók, vagy tweetek mozgosító erejében rejlik. Bár ezek rendszerdöntő szerepéről végtelenbe nyúló viták folynak, ami végleg szétfoszlani látszik azonban: az a tehetetlenség önképe. Annak az erőtlenségnek belső tudata, amit Samir Kassir libanoni ellenzéki gondolkodó néhány hónappal meggyilkolása előtt, a mai arab identitás lényegének nevezett. Ennek a diktatúra és megszállás tapasztalataiból egyszerre merítő kilátástalanságnak paradigmatikus élményét látszanak fölülírni a képek.
Kérdés azonban, hogy mit lát majd a Nyugat a történtekbe. Hogy Tekintete az örök Mást: az Arab Keletet romantizáló, vagy démonizáló hagyományai felé fordul. Hogy megvető, bizalmatlan, vagy rácsodálkozó, esetleg biztató arcát fordítja-e az arab világ felé? Ami bizonyos, hogy ez a Tekintet, mint az elmúlt pár évszázad során mindenkor, most is döntő befolyással lesz majd a képek és események alakulására is.
Ma arabnak kell lenni ahhoz, írja Samir Kassir 2004-ben, hogy ugyanazt a kérdést tehessük fel, mint a legtöbb amerikai szeptember 11-e másnapján: miért gyűlölnek minket? Arabnak kell lenni ahhoz, hogy megértsük, folytatja, hogy a gyűlöletnek, megvetésnek és bizalmatlanságnak ez a mindent átható brutális tapasztalata Gázától Bagdadig, a nyugati képernyőktől a reptéri beléptetőkig hogyan kényszeríti arabok millióit arra, hogy önkéntelenül e Tekintet kontextusában, még ha annak ellenében is lássák önmagukat.
A tehetetlenség és reménytelenség önképének legyőzéséhez ezért van szükség a mozdulatlanság és változatlanség külső imázsának átalakítására, berögződött elképzelések és bevett magyarázatok megváltoztatására is. A Facebook logókat magasba tartó egyiptomi tüntetők üzenete nem Mark Zuckerberg-nek, vagy a Silicon Valley-nek szóló köszönetmondás volt. Sokkal inkább szólt arról, hogy nem olyanok vagyunk, amilyennek látni akartatok. (Sőt, poszt-kolonialista olvasatban: Hasonlítunk rátok!). A hibrid-kozmopolita iPhone generáció, az iszlámista és technokrata középosztályok, a gízai szegénytelepek e közös interaktív performansza azt bizonyította és bizonygatta, hogy hamis a mítosz, mely szerint az Arab világ sajátos kulturális és társadalmi fejlődése miatt eleve a modernitás és a szabadság ellensége lenne. Hogy hazugság az állítás, melyre kétes szándékú iszlám-szakértők és félintellektüel terrorológusok egész karrierje épült, hogy a vallási fundamentalizmus az arab lélek természetes állapota lenne.
Az Arab Tavasz digitális üzenete pontosan ez a status update: ideje másképp, árnyaltabban néznetek ránk.
Az Arab világban forradalom zajlik, de nem Ben Ali, Mubarak, vagy Kadafi bukása óta. A küzdelem, mely most a képernyőkre került pár évtizeddel korábban kezdődött és ahogy kialakulására, úgy mostani felerősödésére is döntő befolyással bírt a globális, pán-arab, és helyi információs- és média környezet teljes átalakulása. Ennek a külső és belső szereplők tucatjai között zajló versengésnek alapvető tárgya a térség legújabbkori identitásának meghatározása, egyik legfontosabb területe, mintegy eszköze pedig az Arab világ, és benne egyes nemzetek, közösségek imázsá(i)nak újrarajzolása, egy átalakuló világrend és a posztmodern kondíció keretei között. Egy olyan környezetben tehát, ahol az identitás egyre inkább az imázs szinonímája, de mindenképp annak függvénye lesz. Ennyi a tétje annak, hogy ki mit olvas, lát, ír és vetít majd az Arab Tavasz további fejleményeibe, ahogy lassan beáll a tél.
Photo credit footesteppes.com / concreteplayground.com.au