Az Agrában 15 éve foglalkozunk utazásszervezéssel. Irán, Üzbegisztán, India, Tibet, Kína, Japán, Peru, Uganda, mintegy 50 ország, ahol rendszeresen megfordulunk és szakértőink segítségével próbálunk hidakat építeni kultúra és kultúra, ember és ember között.
Blogunk célja kapcsolódik fő tevékenységünkhöz és üzenetünkhöz. Csoportvezetőink (kutatók, itthon- és kint élő egyetemi tanárok, szaktolmácsok) hétről hétre rövid cikkekkel, háttérelemzésekkel, képriportokkal igyekeznek közelebb hozni Ázsia, Latin-Amerika, Afrika ismert- és ismeretlen kultúrtájait.
AGRA utak 2013 tavasz
Örményország - Grúzia 2013. augusztus 19–29.
11 nap ókori erődöktől, a Grúz Hadiúton át ötezres csúcsok árnyékában dióval, borral és kereszteskövekkel;Csoportvezető: prof. Xeravits Géza teológus. tovább...
Észak-Korea nagykörút 2013. augusztus 21-28.
Egy exkluziv hét a sztálinizmus utolsó fellegvárában • Részvétel az ország leghíresebb fesztiválján – Arirang Csoportvezető: Dr. Csoma Mózes koreanista tovább...
Dr. Toperczer István Afganisztán Más-Képp Zrínyi Kiadó 2013
Afganisztán! Háború, szegénység, analfabetizmus, terrorizmus, korrupció. Ezek azok a szavak, amelyek először jutnak eszébe azoknak, akik csak a különböző médiaforrásokban megjelent hírek alapján kapnak képet erről a tőlünk több ezer kilométerre keletre fekvő országról. A szerző felhasználva a felvételek erejét egy sokkal átfogóbb képet fest erről az ismeretlen államról, melynek teljes neve: Afganisztáni Iszlám Köztársaság, jelentése pedig „az afgánok földje”. Tovább...
Egy limai újságíró egy éve különös versenyt indított "Harcosok Könyve" néven. A megmérettetésen álarcos figurák küzdenek egymással egy klaviatúra segítségével. A többfordulós verseny első helyezettjének könyve kiadásra kerül, ezzel segítve a perui irodalmi élet vérfrissítését.
Az ENSZ Menekültügyi Főbiztosságának (UNHCR) legfrissebb felmérése szerint Jordániában és Libanonban ötvenhárom-ötvenháromezer, Irakban tizenhatezer, míg Törökországban nyolcvannégyezer szíriai menekült tartózkodik. A regisztrációra váró és az illegálisan érkezett menekültekkel együtt azonban akár háromszázezerre is tehető azon szíriaiak száma, akik a szomszédos országokban keresnek menedéket.
Az iszlámellenes YouTube videó kapcsán született írások nagy része a szokásos integrációs kérdésekkel foglalkozik. A cikk a videó születéséhez és elterjedéséhez szükséges feltételeket veszi sorra, hogy legalább feltérképezzük, milyen más folyamatok befolyásolták ennek a történetnek a fordulatait.
A maja civilizáció városias jellegét ma már senki sem vonhatja kétségbe. Amint ráközelítünk a Google Earth Yucatán-félszigetet ábrázoló térképére egyre nagyobb számban jelennek meg a hajdani maja városokat jelölő piktogramok, míg végül a jelek csaknem összefolynak. Hogyan igazodjunk el itt?
A Budapesten élő arabok az összes észak-afrikai és közel-keleti országot képviselik. Nem homogén közösség (legfeljebb csak a többségi társadalom szemében): az „arabságnál” jóval erősebbek az etnikai, állampolgársági és a társadalmi státusz meghatározta kötődések, de természetesen jelen van egy mindezek feletti arab identitás is, aminek gyökere a közös nyelv, a közös vallás és kultúra. A Magyarországon élő mintegy 2 200 arab származású bevándorló hat észak-afrikai és tíz közel-keleti állam polgára, majdnem kétharmaduk, 1 400 fő él Budapesten.
Agra csatorna
Agra Klub: Latin-Amerika est, 2011. augusztus 25.
Az Agra megbízásából, Gáspár László által készített meghívó (http://www.youtube.com/user/modfelett). Mozgalmas és sokszínű, akárcsak maga a klub.
Núbia est - Núbia korai története
Kérdések által formált táj. Király Attila előadása az Agra Klub rendezvénysorozatában. 2010. május 29. Hopp Ferenc Kelet-Ázsiai Múzeum
Őszentsége 37. Drikungpa fő székhelyén, az indiai Dehradunban található Jangchubling kolostorban minden évben egy téli tanítási kurzus kerül megtartásra, 2011. november 15 – 19 között Őeminenciája Garchen Rinpoche vezette a tanítássorozatot. A Drikung Kagyü a közel 1400 éves múltra visszatekintő tibeti buddhizmus egyik különlegesen régi hagyományvonala, melynek leágazásai Magyarországra is elérnek. A zalaszántói sztúpa mellett élő mesterek egyik tanítványa, Beyer Gertrúd számol be blogunknak a Dehradunban szerzett személyes élményeiről. Ritka élmény, amikor egy tibeti kolostor belső életébe nyerhetünk bepillantást, női szemmel. Több részből álló sorozatunk ezért igazi csemege, fogadjátok szeretettel. Az írást tiszteletreméltó Lama Konchok Lhundup ajánlása mellett közöljük.
Mi is történt az elmúlt két hónapban? Röviden: megterveztük a következő tizet. A mi esetünkben ennek máris van kézzelfogható eredménye, a 2012-3-as katalógusunk, száz oldalnyi információ. Útleírások, programok, nem mellesleg képek, térképek, útvonalak, meghívók, beszámolók, partnereinkkel közös munkánk eredményei a Duna-Gangesz rajzversenytől a Szépművészeti Múzeumig, és a sort folytathatnánk.
Képzeljétek el, hogy éhes baglyok vagyunk, és az egér, amit szeretnénk elkapni, az az idei Agra katalógus. Nemsokára meglesz, a hónap legelején, aztán végre frissül a blog is. A nagy csend tehát szorgos munkát takar, de hamarosan...
A képen az érintetlennek nevezett törzsek egyike, a Mascho Piro tagjai láthatók. A fotót Diego Cortijo készítette - teleobjektívvel, tisztes távolból - 2011 november 16-án, mikor is a Spanyol Földrajzi Társaság expedíciója az Alto Madre de Dios folyó vidékét derítette fel Amazóniában. A Survival International ma 100 érintetlen törzset tart számon: az utolsó olyan közösségeket, melyek a modern társadalmak peremén, azok hatásától (egyelőre) távol élnek. Az eredetileg brazil kezdeményezés az "őseredeti", majd e félrevezető fogalmat elhagyva a "természetközeli" életmódok védelme érdekében lépett fel. A közösségek mesterséges elhatárolása - rezerválása - számos moralizáló vita forrásává vált.
A figyelem legalábbis kijár. A Mascho Piro törzs Északkelet-Peruban, a Manu Nemzeti Park területén éli életét: a közeli olajkitermelés miatt elszigeteltségük korántsem teljes (az égen repdeső helikopterek legalábbis gyanúsak lehetnek számukra), az illegális favágás pedig közvetlenül az életterüket veszélyezteti. Az itt közölt fotót január 31-én hozták nyilvánosságra, röviddel ez után (február 6-án) a perui természetvédelmi hatóságok illegális fakitermelőkre csaptak le a területen.
Mascho-Piro család. Az éles szeműek szerint a férfi ágyékkötőjébe tűzött kés fanyélbe illesztett vízidisznófog. Diego Cortijo képe. [kép forrása]
Kevés olyan erős tabu létezik, mint a kannibalizmusé. A közhiedelemmel ellentétben ez azokra a társadalmakra is igaz, ahol időről időre sor kerül emberevésre. Végigkísér(t)i történelmünket ez a különös szokás. A Homo antecessor spanyolországi lelőhelyeitől kezdve, a kora újkőkori Jerikó temetőin, az egyiptomi magaskultúra kannibál himnuszán keresztül Sztálingrád ostromáig az emberevés nyomaira lelünk. Elborzadunk a szó hallatára, és ez így van rendjén. A saját értékrendünkön kívül áll a kannibalizmus elfogadása, és reméljük, így is marad. Olcsó fogásként a szerkesztő igazán sokkoló képeket is válogathatott volna a bejegyzéshez, hiszen az Internet tele van velük. Ezek a képek viszont elterelnék a figyelmet a lényegről: nem a zsigeri undor, hanem gondolatok kiváltása a célunk.
Meg kell értenünk, hogy más világnézetekben, még saját elődeinkében is, léteztek elfogadott alkalmak az ősi tabu áthágására. Az esetek tekintélyes részében nyomós okok állnak e cselekedet mögött: olyan éhség, amit nekünk szerencsére nem kell már megtapasztalnunk; olyan rítusok, melyek számunkra már elképzelhetetlen világképek lenyomatai. A jelenséggel tehát számolnunk kell. Ez persze nem jelenti azt, hogy tárgyilagosnak kell maradnunk, hiszen ép értékítélettel képtelenség hűvös távolságtartással tekinteni a kannibalizmusra. Épp ezért fontos, hogy Dr. Antoni Judit néprajzkutató - régész, szakmai ismeretei mellett gazdag személyes tapasztalataira támaszkodva osztja meg véleményét a Marquesas-szigeteken történtekkel kapcsolatban.
Az utóbbi időben alig van olyan nap, hogy ne hallanánk a Hormuzi szorosról. A Perzsa öböl és az Ománi tenger között húzódó stratégiai átkelő legkeskenyebb részén mindössze 54 kilométer széles, északról Irán, dél felől az Ománhoz tartózó Muszandam félsziget határolja. Mielőtt azt hinnénk, hogy a Hormuzi szoros csak mostanság került a világpolitikai vetélkedések kereszttüzébe, nem árt emlékeztetni arra, hogy a térség sok ezer éve ismert a nemzetközi tengeri hajózás, a távolsági kereskedelem és a nagyhatalmi politizálás főszereplői számára. Írásunk ezt a történetet mutatja be dióhéjban. Célja, hogy hosszú időléptékben figyelhessük meg a régió szerepét, ráérezzünk arra a ritmusra, amit a tengeri kereskedelem fellendülése és hanyatlása alakít ki a szoros környezetében. Talán arra is felhívhatjuk a figyelmet, hogy a napi konfliktusok mögött időtlen geopolitikai jelenségek is húzódnak.
A Gangesz és Duna kiállítás összes gyermekrajzát gyűjtöttük össze - azokat is, melyek a zsűri döntése nyomán végül nem kerültek a Kossuth Klub falaira. Ez nem jelenti azt, hogy nem szépek, aranyosak, úgyhogy itt az összes megtekinthető; egyértelművé válik majd, miért volt nehéz a kiállított darabok válogatása.
Tegnap, azaz 2012. január 24-én sikeresen elindult a "Gangesz és Duna" nemzetközi gyermekrajz kiállításunk. Este hatkor a Kossuth Klub díszterme zsúfolásig megtelt rajzokkal, gyermekekkel, szülőkkel és vendégekkel. Mondhatjuk, hogy a kultúra jövője jó kezekben van. Bár a verseny eredményhirdetésekor voltak helyezettek, díjak, beszédek és vélemények, ezen az estén mindenki nyert valamit.
A szerző szerint: "Az alábbiakban nem célunk a 2011 februárjában a diktátor rendszere ellen kirobbant (kirobbantott?) felkelés okait, magyarázatát boncolgatni. Ehelyett inkább az előzőekben hosszú ideig a külvilágtól elzárkózott, az ezredes által kétség kívül vaskézzel vezetett Líbia nem kevésbé érdekes belső viszonyaival foglalkozunk." Folytatása következik...
Naplementére értünk fel az Erta Ale kalderájára. Fegyveres kísérőnk még valahol félúton botorkált a fekete sziklatörmelék között a hegyoldalon. A néha idelátogató csoportok mindig az est leszálltával indulnak útnak, hogy elkerüljék a tűző napon való hegymászás kínjait. Mi azonban nappali fénynél is szerettük volna látni a vulkánt, ezért vállaltuk a délutáni mászást. Nemcsak a nap, de az utunkat szegélyező sötét lávasziklák is ontották a hőt. Árnyat adó fa vagy bokor nem nagyon terem errefelé.
Az Afar vidék Etiópia északkeleti részén húzódó terméketlen kősivatag, amely mind geológiai formáiról, mind sajátos etnikai csoportjáról is elhíresült. Kevésbé nyilvánvaló, de annál fontosabb tény, hogy e táj gyakorlatilag az "őshazánk" - a modern ember ma ismert legkorábbi maradványai itt kerültek elő.
Az Agra Kulturális Utazási Társaság hosszú évek óta szervez etióp túrákat. Az évek során kialakult kapcsolataink révén megpróbálunk első kézből információkat gyűjteni és közölni a szomorú hírek kapcsán annak érdekében, hogy megértsük ezen és hasonló esetek indítékait, hogy kövessük a történéseket. Szélinger Balázs, az Agra stáb tagja jelenleg is Mekellében tartózkodik, és híreket szolgáltat - ezeket először itt olvashatják.
Szintén ma délután kérdeztük meg az etiópiai Mekelle Egyetem etno-történész docensét e különös események mibenlétéről: szokás Etiópiában az emberrablás, vagy a körülmények kényszerítik ki az afarokból; szükségképpen vért kívánó cselekmények ezek, vagy kivételekről beszélünk.
Mindenekelőtt azonban a szerzők, illetve az Agra nevében szeretnénk legmélyebb együttérzésünket kifejezni a hozzátartozók, családok felé: a szerzők is kutatók, akik rendelkeznek afrikai tapasztalatokkal.
Csendes kis oázisként húzódik meg India fővárosának britek tervezte fiatalabb felében a Lódi kert, Delhi lakosságának kedvelt pihenőhelye. A viszonylag nagy kiterjedésű parkban a Delhi Szultanátus korának (1206-1526) épületei adnak árnyékot a szerelmes pároknak, nyugodt, spirituális hangulata vonzza a város sűrűje elől menekülő látogatókat.
A síita hazarák neve talán a perzsa ezer szóból származik. A szó eredetileg mongol hadak egy egységét - "ezredét" jelenthette, ami később népnévvé alakult. A közép-Afganisztánban elterülő Hazarajat tartomány lakói évszázadok óta a terület etnikai villongásainak - többnyire vesztes - szereplői. Főként a pastun etnikumú táliboktól szenvedtek, akik népirtásnak minősülő vérengzéseket hajtottak végre a hazarák között. Bár a mai Afganisztánban jelen vannak az egyetemeken, a közigazgatásban, magas állami tisztségeket töltenek be, Hazarajat tartományban alig történik infrastrukturális fejlesztés, a hazarák diszkriminatív politika áldozataiként tekintenek magukra. Íme egy igazságosztó hazara - rendőrnő a Hazarajat-i Bamyan kerületből.
Szolgáltatónk átmeneti technikai gondokkal küzd, ezért az oldaldobozok között a naptár, a kitekintő és a blogajánló szakaszok kissé széttöredeztek. Reméljük, mihamarabb helyreáll a rend. Addig is egy ösztönző lássonértsen (lásd értsd: a következő poszt). Na jó, csak viccelünk, jó munkát nekik!
