Varga Csaba Béla
Afganisztán - a legyőzhetetlen.
Kelet Kiadó, Budapest, 2010.
Két hétig volt börtönben egy közeli településen, a kabuli hatóságok döntésére várva. Nem rabként kezelték, és őrei nemegyszer a saját házukba hívták meg étkezni. Természetes büszkeségük ösztönös rokonszenvvel és megindító vendégszeretettel társult.
Az afganisztáni börtönben eltöltött idő alatt alkalma nyílt összebarátkozni a Föld egyik legféktelenebb és legkedvesebb népével. A hatóságok mindössze azt követelték tőle, hogy fizesse meg a drágakövek kiviteli jogát és a letartóztatása alatt elfogyasztott élelem árát. Társai és őrei az arcára nyomott cuppanós csókkal búcsúztak tőle, és olyan őszinte melegséggel, hogy azt érezte, épp abból az országból távozik, ahol lezárhatná vándoréletét, és azok között élhetne, akiket valódi testvéreinek érez. Egy olyan világ lakói között, amelyet gyakran idéz fel mint modellt, amit többé nincs reménye megtalálni. Ott volt és örköre lejött onnan." (Álvaro Mutis, részlet a Szép halál című regényből)
Akár ilyen idillinek látjuk az életet Afgánföldön, akár komor színekkel festünk képet a lakóiról (ahogy leginkább az
ellenük harcoló angolok tették), bátran kijelenthetjük, hogy Afganisztán a földgolyó egyik legkülönösebb országa, és lakói is ilyenek. És még egy dolog egészen biztosnak látszik: Afganisztán bevehetetlen, legyőzhetetlen. Tudta ezt már Nagy Sándor és Dzsingisz kán is, elég gyorsan megtanulták a perzsák, az észak-indiai hódítók és az oroszok, csak éppen a "fejlett Nyugat" nem képes megtanulni, vagy egészen más céljai vannak Afganisztánban.
