Xeravits Géza írása
(Fejezet az október 4-én megjelenő "Szent városok, szent körzetek Nyugat-Tibettől Peruig" című könyvből. Agra könyvek 1., L'Harmattan Kiadó 2011.)
Turistáknak viszonylag könnyű feljutni manapság a Templomhegyre. Végig kell állni, persze, sokszor rekkenő hőségben a várakozók hosszú sorát, egy esetlen és csúf rámpán araszolva előre, az érdeklődést azonban mindig felkelti valami. Kezdetben a komor héber és angol bilingvis feliratok, melyek figyelmeztetik a zsidó látogatókat arra, hogy rituális okokból tilos számukra a felmenetel, hiszen nem tudhatják pontosan, hol állt hajdan a Szentek Szentje, amelynek területét szentségtörés volna lábukkal érinteniük. Majd valami látszólag profánabb: a rámpa árnyékában hűsölő, tarka-barka izraeli katonalányok vonzzák a tekinteteket, a zuhatagos-vörös hajjal koszorúzott askenázi hófehérkétől kezdve az ébenfekete falasáig a modern zsidó állam minden színárnyalata fellelhető itt, amint gépfegyvereikre támaszkodnak, s száll az égbe gyöngyöző kacagásuk.

Az a bizonyos gyöngyöző kacagás - Nemessányi Attila képe
2011.07.22. 12:05
Tisztelt Virtuális Kalandor!
100 éve fedezték fel Machu Picchu romvárosát az Andokban. A jeles 2011.július 24-i dátum felszólít bennünket az ünnepelésre, utazásra, megismerésre. Inspirál és provokál egyszerre, hiszen az vesse ránk az első kommentet, aki sosem álmodta vad intenzitással, hogy indákkal és gyökerekkel sűrűn benőtt romterületen, szinte narkotikus tudattal vándorol, a kőfalakról lehulló majmok és ismeretlen istenarcok közt, lábujjig magába szívva a mélységesen mély dzsungel ezernyi illatát. Vándorol és álmodik, ha felébred felfedező lesz Ő maga is, nap égette arccal, moszkitócsípések borította testtel áll majd a Nap kapuban vagy El Mirador halmainál, bennszülött nyelveken beszél tetovált arcú sámánokkal, tudást kap és megvilágosodik.
Mi is álmodtunk ilyet és blogunk indításával folytatnánk az utazást a labirintusszerű valóságokban Perutól Tibetig, az arab világtól a Távol-Keletig. A célt megpróbáljuk mindvégig szem előtt tartani. Megértetni, megszerettetni, inspirálni. Köszönjük a megtisztelő figyelmet!
2011.07.21. 20:19
Gyarmati János régész írása
1911 júliusában kis csapat táborozott Cuscótól mintegy 100 km-re északkeletre, az Urubamba folyó partján. A csapat vezetője Hiram Bingham, a Yale Egyetem történészprofesszora volt. Csaknem 350 éve talán az első fehér ember ezen a vidéken. Az utolsó, név szerint ismert elődje Martín García Oñas de Loyola kapitány volt, aki 1572 júniusának utolsó napjaiban egy rabláncra vert indiánt vezetett. Tupac Amarut, az utolsó inka uralkodót, akit néhány nappal korábban ejtett foglyul, miután a Francisco Toledo alkirály által kiküldött spanyolok behatoltak az őserdő mélyén megbújó utolsó inka fővárosba, Vilcabambába. A Garcia kapitány által Cuscóba hurcolt uralkodót az alkirályi követ meggyilkolásának vádjával bíróság elé állították és éppen három hónappal Vilcabamba elfoglalását követően 1572. szeptember 24-én kivégezték, fejét pedig póznára tűzve közszemlére tették. Ezzel, a négy évtizeddel korábban még a korabeli világ egyik leghatalmasabb államának tekintett Inka Birodalom végérvényesen elbukott. Szinte megközelíthetetlen, utolsó fővárosa feledésbe merült, benőtte az őserdő. Maradtak a legendák az inkák rejtélyes városáról és az ott elrejtett kincsekről.

Tupac Amaru fogságban
